Mielőtt elindítanánk

Vim logo Ha még nem telepítetted a vim-et akkor nézd meg a „Vim telepítése” bejegyzésemet. Ha linux alapú rendszert használsz és még nem használtad a vimet akkor az első elindítás előtt add ki a következő parancsot a terminálba, ha a saját könyvtáradban vagy:

$ echo "set nocompatible" > .vimrc

Amennyiben nem akarod létrehozni a .vimrc fájlt, ami a vim egyéni konfigurációs fájlja, akkor a vimben add ki a következő parancsot :set nocompatible<Enter>. Ez azért kell, hogy a vim ne vi-compatibility módban induljon el. Mert a vimről azt érdemes tudni, hogy a vi szövegszerkesztőből nőtte ki magát. Maga a vim egy továbbfejlesztett vi sok-sok újdonsággal. Ezért is mondják a vimnek a Vi – Imroved a rövidítése. Amennyiben Microsoft Windows-t használsz akkor a saját könyvtáradba a _vimrc fájlt hozd létre a set nocompatible tartalommal. A Windowsos dolgokról majd egy későbbi bejegyzésben ejtek szót.

A vim futtatása első alkalommal

Adjuk ki a következő parancsot a terminálba:

$ vim file.txt

Ekkor a vim az adott terminálban fog megnyílni. A vim grafikus részével a gvim-mel majd egy későbbi bejegyzésben ejtek szót. A „$” jel az alap terminál prompt része, ez beállítástól függően más is lehet. Elindul a vim a terminálban egy új file.txt megnyitásával. Mivel még üres a fájl, ezért üres a képernyő is. A „~” jellel kezdődő sorok azt jezik, hogy azok már nem a fájl tartalmának részei. A terminál bal alsó sarkában látható a "file.txt" [Új fájl] felirat ideiglenesen látható, ameddig el nem kezdjük szerkeszteni a fájlt. A jobb alsó sarokban láthatjuk a 0,0-1-t, ez jelzi, hogy a kurzorum jelenleg hányadik sor hányadik karakterén áll. Mivel jelenleg még üres a fájlunk ezért ezt írja ki. Mellette pedig azt jelezi ki, hogy jelenleg a fájl tetejétől mennyit haladtunk a vége felé, százalékos formában. Ezt hogyan és milyen módon számolja, nem tudom, ezért ebbe nem is megyek bele jobban. Elég annyit tudni, hogy azt jelzi ki, hogy nagyjábból a fájl hány százalékánál tartunk.

'vim in terminal'

A vim üzemmódjai

A vim a többi szövegszerkesztőtől eltérően több üzemmóddal is rendelkezik, pontosan 4-gyel. Ezek sorra a következők:

  • Normál
  • Insert
  • Parancs
  • Vizuális

Normál mód: Ha a vim bal alsó sarkában a megnyitott fájl neve szerepel vagy semmi akkor biztosan a normál módban vagyunk, a vim alapból ebbe a módba indul el.
Majd a normál módhoz fogunk mindig visszatérni, hogy onnan tudjunk átváltani a többi mód valamelyikére, ha szükséges. A normál módban különböző billentyűparancsokat tudunk kiadni (pl.: 11G), melyek más befolyásal lehetnek az adott karakterre/karakterekre vagy sorra/sorokra. Ha nem tudjuk milyen módban vagyunk, nyomjuk le kétszer az Esc gombot és biztos, hogy visszakerülünk normál módba.

Insert mód: Ebbe a módba majd többféleképpen el fogunk tudni jutni és ekkor képesek leszünk szöveg begépelésére.

Parancs mód: Ekkor a normál módhoz képest sokkal összetetteb parancsokat fogunk tudni végrehajtatni a vimmel. Ezt a módot úgy tudjuk majd elérni, hogy kettőspontot nyomunk (:), ilyenkor a terminál alsó sorába ki is írja a kettőspontot és ide fogjuk tudni begépelni a parancsokat. A parancsok végén pedig <Enter>-t kell nyomnunk, hogy végre is hajtsa.

Vizuálsi mód: Ekkor nagyobb részeket tudunk kijelölni és ezeken együttesen végrehajtani parancsokat, mint például a legegyszerűbb ilyen feladat a másolás.

Összegzés

Leírtam, milyen előkészületeket tegyünk az első elindítás előtt. Ezek után mi vár minket az első megnyitás alkalmával. Legvégül leírtam milyen üzemmódjai vannak és azokban milyen feladattípusokat tudunk majd elvégezni.

A következő részben belemegyek a szerkesztés alapjaiba, mint szöveg bevitel, törlés és visszavonás.

Forrás: Vim tutorial and Reference

Comments

Kommentek a Disquson